Ez a Post kicsit ismét más lesz mint az eddigiek, itt kicsit megint olvashattok rólam...

Sokszor az egyik legnehezebb dolog az életben,hogy megpróbáljuk elfeledni ami már elmúlt,és nem vágyni vissza, oda,abba az időbe. Nagyon nehéz,de meg kell próbálni,mert ha nem tesszük felemészt bennünket. Mindíg meg kell próbálnunk új helyzeteket teremteni,hogy átélhessük azt, vagy esetleg még jobbá tenni. Az embernek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy leragad a múltban. Ez bennem is sajnos ugyanúgy megvan,és én is nagyon nehezen tudok ezzel megbírkózni. Ez az egész helyzet akkor a legnehezebb,ha elvesztettél valakit, és munkahelyen/iskolában minden nap találkoznotok kell,mert minden találkozás felszakítja azon sebeket,amiről azt hitted,hogy nem csak begyógyultak,de már rég el is múltak. Ilyenkor nagyon nehéz kiutat találni,és tovább menni. Nagyon sok embernek ez nem is sikerül sajnos. Róluk olvashatunk az újságokban,láthatjuk őket nap mint nap. És ez a világ is nagyon könnyen ezt teheti velünk,mert teljesen elhidegülünk egymástól,és nem ismerjük egymást. Vajon ha megpróbálnánk kicsit odafigyelni egymásra megváltozhatna ez a dolog? Ki tudja,lehet,de szerintem meg kéne próbálni. Lehet hogy ez a világ sokkal szebb és élhetőbb lenne. Ne nagy dolgokra gondoljatok. Elég egy apró gesztus,egy mosoly például. Adjunk egymásnak és magunknak egy esélyt.

V

"Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkûl e
Nemes láng, amely ugy hevit."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.