Kedves olvasóim! Van egy dolog,amellyel a mai napig nem tudtam megbarátkozni. Nem tudok afölött szemet hunyni,hogy semmit nem számít a tudás,csak az,hogy ki kit ismer. Nem hiszem,hogy példákat kell mondanom erre, mert szerintem mindenki találkozott ezzel már sajnos. Szerintem el tudjátok képzelni,mikor két ember ugyanarra a posztre pályázik,és a kisebb tudásút választják meg, mert ismeri a főnököt. Régen a tudás érték volt. Sajnos mára elveszítette az értékét. Illetve el nem veszítette,de egy nagyon kis rétegnek számít már bármit is. De merjünk ebbe a kis rétegbe tartozni! Lehet,hogy rövidtában enm kifizetődő,de legalább tükörbe tudunk nézni. Én legalábbis személy szerint a mai napig büszke vagyok arra,hogy az elveim soha enm adtam fel. Elszomorító, hogy a tudás elveszítette az értékét,de vannak dolgok,amely a magamfajta embert is képesek kicsit felvidítani. Amikor látják,hogy megéri küzdeni, és van aki egyet ért azzal amit csinálok. Erre éppen tegnap került sor,szerintem ha olvassa,tudja a személy akire gondolok. Valahogy jó érzéssel tölti el az embert,ha lát egy álmot,egy tervet valóra válni,még ha csak egy kis lépésben is. Egy barátomnak azt mondtam,hogy ha csak egy ember is elgondolkozik azon,amit írok,akkor már megéri. Megéri.

V

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.